Érdemes előbb a bevezetést elolvasni.

Aki nem nézte/ismeri az animét, annak nehezebb lesz értenie.

1.fejezet:

Egy másik világ

 

Egy titkos, föld alatti kórterem, melynek létezéséről Konoha lakói semmit sem tudnak. Még csak nem is sejtették, hogy a háttérben egy másik világ bújik meg. Egy másik világ, mely gonoszabb, ijesztőbb és kegyetlenebb, mint legrosszabb rémálmaik. A kórteremben hallani lehetett a neonfény zúgását. Középen egy ágy volt, rajta vaspántokkal odaszorítva egy fiatal, meggyötört lány. A kórterem nem volt szokványos, a falak nem voltak fehérek, nem volt gyógyszerszag, kisszekrény az ágy előtt, ablak és tisztaság. A falak itt téglából voltak, mindenhol szemét és kosz, már régen használt orvosi gépek, a mennyezetről pedig láncok és bilincsek lógtak le. A helyiségnek csupán egyetlen kijárata volt, egy hatalmas vasajtó, melyen éppen egy magas, vékony, hosszú hajú férfi lépett be. Bár külseje átlagosnak hangzott, korántsem volt annak mondható. Ijesztően sápadt volt, és tekintetében hideg gyűlölet volt látható. A férfit Orochimarunak hívták.
- Nagyuram… - köszöntötte a főorvos tisztelettel, vegyes félelemmel.
- Áh. Kei – Orochimaru nem vette a fáradságot a visszaköszönéshez, csupán megszólította az orvost.
Lassan odasétált az ágyhoz, és figyelte az eszméletlen lányt. A lány vékony volt, törékenynek tűnt, arca meggyötört de még így is szép, rövid rózsaszín haja selymes és fényes volt.
- Minden rendben ment? – kérdezte Orochimaru.
- Igen, uram. A beültetés sikeres volt – mondta Kei.
- Nagyszerű. Vigyék át egy kényelmesebb szobába – mondta Orochimaru.


Sakurának nehezére esett kinyitnia a szemét. Egy nagy, ablak nélküli, de ugyanakkor kellemes szobában volt. Oldalra fordította a fejét, és egy kisszekrényen hatalmas csokor virágot vett észre.
- Végre felébredtél. Tetszik a virág? – szólalt meg Orochimaru.
- Orochimaru! – sikoltott fel Sakura.
Arcán félelem és az értetlenség keveredett egymással.
- Hol vagyok? Mi folyik itt? – kérdezte Sakura.
- Ne aggódj, mindent elmondok neked – mondta Orochimaru.
Sakura csak hallgatott, nem tudta mit mondhatna. Nem tudta miért van itt, és nem értette Orochimaru udvariasságát.
- Tudod, Sakura ti nem tudtok róla, de a világban többféle lény él, mint azt el tudjátok képzelni. A vámpírok is ezek közé tartoznak. Tudod, ők csodálatos lények. Élők és holtak, hallhatatlanok és elpusztíthatóak, rendkívül gyorsak, erősek, démonok de mégis emberi testben. Azonban már oly kevés van belőlük… Milyen kár lenne, ha egy ilyen csodálatra méltó faj nyomtalanul eltűnne a világban! – mondta Orochimaru.
- Vámpírok? – döbbent meg Sakura.
- Kérlek, hagyd, hogy befejezzem. Szóval ezért mi, én és a kutató és orvoscsoport azon fáradozunk, hogy ez a nemes faj ne haljon ki. Úgy gondoltuk a legegyszerűbb az lenne, ha a vámpírokat kereszteznénk az emberekkel. Az első példányt máris sikerült létrehoznunk, azonban amíg nem figyeltük meg jobb, ha újabbakat nem hozunk létre. Ez a módszer új, épen ezért nem tudhatjuk jó-e – folyatta Orochimaru.
- Nekem mégis mi közöm van ehhez? – kérdezte Sakura.
- Magzat formájában ezt az új kis lényt a te testedbe ültettük – mondta Orochimaru.
- Maga féreg, hogy tehette ezt velem? – dühödött be Sakura.
- Egy nap hálás leszel érte – mondta Orochimaru.
- Azt kétlem – mondta keserűen Sakura.
- Ahogy gondolod – hagyta rá Orochimaru.
- Engedjen el! El akarok menni! – kiabálta Sakura.
- Ne aggódj, mindössze néhány napig kell itt maradnod. Ez is csak azért szükséges, hogy biztosak legyünk benne, hogy a szervezeted nem löki ki magából – mondta Orochimaru.
- Szabadon elmehetek? – lepődött meg Sakura.
- Igen, azonban csak egy feltétellel – válaszolta Orochimaru.
- Mi lenne az? – kérdezte Sakura.
- Senkinek nem beszélhetsz arról, ami itt történt. A kémeim végig a nyomodban lesznek, és ha fecsegsz, visszahoznak ide, és életed végéig itt maradsz. A társaid, pedig ha az utamba állnak… Meghalnak. Remélem megértetted – fenyegetőzött Orochimaru.
- Igen – mondta Sakura.