Kínhalál3. Feltámadás

Hideg sötét éjszaka a borzongató viharban
Egy emberi szörnyeteg teste a föld alatti sírban
Sírján csak egyetlen szó állt
Egyetlen irott szó, fenyegetoen:vigyázz
Az emberek kik elhaladtak a sír mellett
Félelemtol reszketve meggyorsították lépteiket
 A hold fénye megvilágitotta az immár csendes temetot
A gyilkos sírja mellett egy reszketve térdeplo not
A no suttogva kérlelt
Kérlek öld meg férjem
Egy másik lányért elhagyott
Ekkor vette észre, hogy a viharnak vége volt
A temetoben ijeszto csend honolt
A no foga a félelemtol kocogott
Éles sikolya törte meg a csendet
Lábát egy rothadó kéz ragadta meg
A nobol egy újabb kétségbeesett sikoly tört elo
A nedves föld alól egy gyilkos szörnyeteg jött elo
Nem volt benne semmi emberi, talán soha nem is volt
Rothadt volt a húsa, ruhája foszlányokban lógott
A bore és fogai sárgák voltak
Szemei helyén üregek tátongtak
Nyakára egy kötél volt hurkolva
Erei és hasa fel voltak vágva
Megszólalt, hangja mély és rekedt
Nem te döntöd el kit ölök meg
Egy mozdulattal letépte a sikoltozó no ruháját
Éles, piszkos körmeivel felnyitotta a mellkasát
Kitépte még dobogó szívét
Földre lökte elgyengült testét
Szíve eltünt vigyorgó szájában
O maga pedig a sötét éjszakábam
Sötét éjjel az eso újra esni kezdett