Szintén a pályázatra írt egyik versem.

Halott virág



Ismerősők, kik a pap beszédén könnyeznek

És egy koporsó, melyet most a mélybe eresztenek

Megható szavak életedről, és immár elveszett jövődről

Melyek belopoznak a szívekbe, mik véreznek a sebektől

A halk sírás a csendben hallatszik

De a szívből kicsorduló vér nem látszik

Pedig ott van, és ahogy a seb kitágul

A vérrel könnyük is együtt csordul

Sorban állnak, hogy elbucsúzzanak

És a koporsóra virágot dobjanak

A tetején egy művirág landol

Halottnak halott virág, a többi közt valahol

Néhány szót elcsukló hangon rebegnek

Ég veled... de mi lesz velem nélküled?

Földet lapátolnak a koporsóra

A barátra, a szerelmesre, a családtagra, a halottra.