írásaim

Mostanában több blogos oldalt kipróbálok, keresem a legjobbat. Olyan blog oldalt keresek (konkrétan nem magát az oldalt nézem, inkább az olvasókat), ahol olyanokat találok, akiket érdekelnek az írásaim. Hát itt is megér egy próbát.

Az írásaimról:

Verseket régóta írok, úgy öt éve kezdtem el. Szeretnék pályázatokra is menni, hátha felfedeznek, és talán megjelentetnek egyet. Annak nagyon örülnék, egy álmom válna valóra. Persze a verseim kissé... érdekesek. Komorak, szomorúak, esetleg szókimondóak, brutálisak, megbotránkoztatóak. 

Anime ficeket néhány éve írok, azt hiszem időközben fejlődtem valamennyit, de még van hová fejlesztenem. 

Regényt nemrég óta írok csak, de tetszik, szóval mostmár a regény is beletartozik az írásaim közé.

Van több oldal is, ahová felraktam őket (AFS, gportal, blogok, myvip, hd, vf) de azért nyugodtan szólj, ha vhol meglátod az írásaimat, mert nem szeretném, ha vki használná őket.

Eddig irásaim:

Naruto ficek

Death note fanfic

Egy összevont FMA és Naruto fic

Egy vámpíros, démonos, komor hangúlatú regény

És sok vers.

Szeretném, hogyha vkit érdekelnek, írja meg kommentbe, vagy levélbe, mivel egyébként felesleges lenne felrakni őket.

Rólam:

Egy 17éves lány vagyok. Van egy hörcsögöm, a neve Ambrosia, és imádom őt.Néha magamba fordulok, és egy rövidebb, vagy hosszabb ideig, egyedül akarok lenni. De hát van ilyen. Kár, hogy nem japánnak születtem. Szeretnék egyszer majd kijutni Tokioba, ezért szeretnék megtanulni japánul. Szeretem a zenéjüket, a nyelvüket, a kultúrájukat, az animéiket, a mangáikat. Szabadídőmben blogot/honlapot szerkesztek, zenét hallgatok (screamo, j-rock stb) dédelgetem Ambrosiát, alszok, mászkálok, tv-zek (meséket főleg). Igen imádom a meséket.Most szedek le bátor a gyáva kutyát xd. Miket nézek? Cartoon Network, Nickelodeon,Jetix, Minimax. Igen mostanában minimaxot is. Jó visszanézni azokat, amiket kiskoromban néztem.

Kedvenceim:

- Franklin

- Bátor, a gyáva kutya

- Spongyabob

- Dhanny Phantom

- Chowder

Ez csak néhány, mert kezdem unni a gépelést. 

A törieimet előszőr AFS-re raktam fel (Black-Blood néven megtalálsz) ezért köbö 700szavas 1fejezet. Ha olvasol, ne az épp legújabb fejit, hanem jobb ha az elejétől kezded. Ha elolvastad, próbálj meg annyit odaírni, h olvastam, mert ha érdekel téged, de nem tudok róla, nem fogok írni

Nov.2.-ától egy hónapig nem fogok írni, mert kórházba megyek. Köszönöm a megértést.

Egésségügyi suliba járok. 11.-es lennék, de megbuktam, ezért 9,-es vagyok. Most viszont nem fogok, az biztos. Egyenlőre ennyit írnék, talán néhány fejit felrakok, még nem tudod, hogy érdekel-e vkit. 

Köszi ha végolvastad<3

                                               puxa

Itt lenn, a mélyben

Mire gondolnak majd, ha nyitott koporsóm felett állnak?
Mire gondolnak majd, ha merev, kihűlt testemre bámulnak?
Mit éreznek majd, ha megtudják magam tettem?
Mit éreznek majd, ha megtudják, én szakítottam meg életem?
Lesz valaki, kinek arcán legördül majd egy könnycsepp?
Lesz valaki, ki térdre veti magát, és kiált: miért tetted?
Lesz valaki, ki azt suttogja, bárcsak tudtam volna?
Lesz valaki, ki azt kívánja, bárcsak segíthettem volna?
Tudják majd, miért nem szóltam, miért titkoltam?
Tudják majd, miért volt, hogy életem abba maradt?
Mi lesz, egy hónap, egy év múlva?
Lenne kinek eszébe jutna?
Lenne, ki emlékezne rám, ki visszagondolna?
Lenne, ki követne engem a halálba?
Lenne, ki haragudna, ki gyűlölne?
Lenne, ki zokogna értem, remegve?
Lenne egyáltalán ki utánam, sírna?
Lenne egyáltalán bárki is, ki hiányolna?
Mikor megtudnák, miért lenne a sóhaj?
Megkönnyebbülés, öröm, harag, bánat?
Lenne, ki azt mondaná: én megértem?
Lenne, ki azt mondaná: már egy jobb helyen…?
És késként a felirat a fejfán:
  Itt lenn a mélyben már nem fáj. 

Köszi h elolvastad! Ha tetszett, írj nekem vmit :-)

Naruto - Angyali démon, vagy démoni angyal?

bevezetés:

Mi történik, ha Naruto életében felbukkan egy vérfarkas, Sasuke életében pedig egy uchiha? Narutonak és a lánynak miért nem szabadott volna találkozniuk? Mi fog velük történni? És mi lesz, ha Itachi tudomására jut, hogy akaratán kívül életben hagyott valakit? Vajon Sakura mit fog szólni az új jövevényhez? És Kakashi sensei miért akarja titkon megölni új tanítványát? 

Ha a bevezetést érdekesnek találod, és szívesen elolvasnád a történetet, jelezd nekem, mert nem tudom egyébként felrakom-e

 Egy jóslat iródott róla. Ő lehetne az új Mester, ki lélekkel ruházza fel a vámpírokat.
Emberek és vámpírok egyaránt üldözik, sehol sincs helye a világban.
Harc az emberi és démoni oldal között, szerelem egy démon iránt, kutatás a család után, Mesterré válás,menekülés a vadászok elől, . Halál, fájdalom, magány, szomjúság, félelem… Vér és könny.

Ha tetszett, és szeretnéd elolvasni, írd meg nekem.

Ajánlatos előbb elolvasni a bevezetést, hogy tudd miről van szó.

Vér és könny
1. fejezet: Fajom szégyene

A nap már hanyatlóban volt, nemsokára sötétség lesz, és eljön az éjszaka. Testem minden izma megfeszült az izgalomtól és a várakozástól. Nemsokára itt az idő. Itt az idő a vadászatra. Fajtám szégyenének mondhatnám magam, hiszen nem embereket ölök. Vámpírok és farkasemberek vérével táplálkozom, mindkettőben megtalálható az ember is. Ettől függetlenül csak egy szóval lehet jellemezni, amit teszek: bűn. Ezek a lények emberekkel táplálkoznak, nem a saját fajtájukkal. Én viszont…

Tudtam, hogy nem lenne szabad léteznem. Két vámpír gyermeke vagyok, ami már önmagában lehetetlen, hiszen a vámpíroknak nem lehet gyermekük. Csodával határos módon, én mégis itt vagyok. Itt vagyok, ezen a földön, ebben a világban. Céltalanul bolyongok, nem tudom, miért létezem. Félig ember vagyok, és félig vámpír. Én vagyok az egyetlen ilyen lény, hogy korcsnak, vagy különlegesnek számítok, azt nem tudom. Fajom többi tagjával ellentétben, én élvezhetem a nap melegét és fényét, bár nem teljes mértékben. Nyáron, mikor a legerősebb a napsütés, nem igazán bírom. Hozzáérhetek a keresztekhez, forrónak érzem ugyan őket, de nem égek meg tőlük. A szentelt víztől sem halok meg, sőt én inni szoktam. Ezzel gyengítem magamat, mert nem akarom, hogy a vámpír oldalam legyen az erősebb.

Bár élhetek és járok az emberek között, én mégis kerülöm a velük való kapcsolatot. Ha megszólítanak, udvariasan válaszolok, ha köszönnek, visszaköszönök. De ennyi. Kerülöm őket, mert nem érzem, hogy közéjük tartozom. Ha megtudnák, mi is vagyok valójában, félnének tőlem, vagy gyűlölnének. Mások ezeket, a szavakat hallva talán azt gondolnák, hogy vámpírok társaságában élek, de ez nem így van. Fajom szégyene vagyok, egy korcs, ezért semmi keresnivalóm nincs köztük.

Így hát társamul a magányt választottam. Az én döntésem, mégsem vagyok boldog tőle. A szívem mélyén tudom, hogy valahol, valaki, vár rám… Már csak meg kell őt találnom. Bár tudnám, hol keressem!

De nem csak lelkitársamat kell megtalálnom, hanem a családomat is. Ha igazán akarnám, sikerülne. Véremben érzem apám vérét, ha keresném, megtalálnám. Anyámat nem érzem, ebből arra következtetek, már nem él. Olyan könnyen megtalálhatnám, mégse teszem. Nekem van lelkem, de neki nincs, ő csak egy szörnyeteg, emberi testben. Mégis… vágyom rá, hogy megismerjem. Talán ideje szembenéznem a múltammal, és a jövőmmel. Meg kell tudnom, honnan jöttem, és hová tartok, tudnom kell, mi vagyok, és mi célból létezem. Vajon léteznek válaszok a kérdéseimre? Eljött az idő, hogy megtaláljam őket. Érzem, hogy készen állok rá.
Eddigi életem űzött vadként éltem. Az alvilágban elterjedt létezésem híre. A vámpírok a nyomomban járnak, nem értik mi vagyok, és amit ők nem értenek, azt nem szívesen látják a világban. De nem tőlük van a legtöbb félnivalóm… a vadászok mindent elkövetnek, hogy megtaláljanak és elpusztítsanak. De nem csak a vámpírvadászok járnak a nyomomban, hanem a fejvadászok is. Őket kutatócsoportok, orvosok és egyéb gazdag emberek béreltek fel, akik kísérletezni akarnak velem. Nem tartok különösebben tőlük, inkább azoktól, akik zsoldos démonokat béreltek fel. Ők bármire hajlandóak a pénzért…

Bár sokan üldöznek, de még senki nem ért fel velem, senki győzött le, és senki nem fogott el. Mégis félek, hogy egyszer, egy nap, méltó ellenfelem akad. Félek ettől, ugyanakkor öröm és vágy tölt el, mikor erre gondolok. Boldog lennék, ha összemérhetném vele az erőmet. Talán az a sorsom, hogy megöljenek, vagy elfogjanak. Ki tudja? Egy nap talán megtudom létezésem okát.

Felnézek az égre, látom a nap már lement, és leszállt az éj. Itt az idő… Kihalt környéken rovóm az utcákat, prédámat keresve. Gyönyörködöm a teliholdban, talán ma egy vérfarkassal lesz szerencsém találkozni. Csendben, észrevétlenül osonok, akár csak egy árnyék. Mintha ott sem lennék… De ott vagyok, és vérre szomjazom. Remegő orrcimpákkal szagolok bele a friss, esti levegőbe, és már érzem is. Érzem a vadállat hívogató szagát. Elmosolyodom. Szerencsés napom van, egy vérfarkas.

Állkapcsom hangosan ropog, ahogy két szemfogam megerősödik és megnyúlik. Belém hasít a fájdalom, és felnyögök. A vámpíroknak gyorsan megy az átváltozás, és nem éreznek fájdalmat, nálam azonban másképp van. Arcom nem torzul el, mint nekik. Olyankor valódi arcukat látni, elhalt és rothadt a bőrük. Az enyém azonban nem, mivel én nem vagyok halott. A leglényegesebb különbség azonban a szemem. Mikor ők átváltoznak, a szemük sárga lesz, tekintetük pedig hideg és kegyetlen. Az enyém, nem változik meg. Nem tudom, miért és nem tudom, ez jó-e vagy rossz.

Belevetem magam az éjszakába. Én, a fajom szégyene…

Köszi h elolvastad, ha érdekel a folytatás, írd meg. 

Hogy érsd is a történetet, érdemes előbb az 1.fejezetet, és a bevezetést elolvasni.

Vér és könny
2. fejezet: A holtak nyugalma

Vagy hat métert repültem. Mikor földet értem, éles körmeimet belevájtam a földbe, hogy ne csússzak tovább. Körmeim leszakadtak, és dőlt belőlük a vér, de nem törődtem velük. Harc közben nem foglalkozom ilyen apróságokkal. Az se érdekelne, ha halálos sebet szereznék, a harc mindennél fontosabb. Persze még nem fordult elő, hogy valaki halálos sebet ejtett volna rajtam. Bár ez a vérfarkas erősebb, mint gondoltam. Nem baj, annál izgalmasabb. Hangosan felnevetek, mire ellenfelem felmordul. Kezdem élvezni. Felálltam, és csak néztem áldozatomat.
Ő hirtelen nekem rontott, és fellökött. Na igen, egy fontos különbség vámpír és vérfarkas között. A vérfarkas olyan, mint egy állat, míg egy vámpír ravasz. Én gondolkozom, tervezek, míg ő csak rám veti magát. Keményen birkózunk a földön, mindketten magunk alá akarjuk gyűrni a másikat. Belemar a vállamba, fogai megakadnak a csontban. Felmordul, és egy darab húst tép ki testemből, én pedig már érzem is a fájdalmat, és saját vérem szagát. A sérülés nem gyengít el, inkább erősít, dühömből és vérszomjamból nyerem most az erőmet. Tovább viaskodunk, mindketten a másik torkát akarjuk átharapni. Dühös lett, és most fenyegetően morog, és csattogtatja állkapcsát. Undorral figyelem hatalmas tépőfogait. Ez csak egy állat. Egy állat pedig nem veheti fel velem a versenyt. Minden erőmet beleadtam, és meg is lett az eredménye, felülre kerültem.
Nem vártam tovább. Már nem érdekelt a harc, az izgalom, már csak éhségemet akartam csillapítani. Belemélyesztettem a fogait nyakába, át a szőrön, a húson, bele a lüktető érbe, Kezeimmel megragadtam a fejét, hogy ne tudja kiszabadítani magát. Ettől a perctől fogva neki már késő. Én nyertem, és enyém a zsákmány. Szívni kezdtem a vért, mohón nyeltem a mennyei kortyokat. Az élete átvándorolt belém, éreztem egyre gyengülő szívdobogását, mely édes volt nekem, akár a legszebb muzsika. Ellenfelem hősiesen küzdött, fogaival ott mart belém, ahol csak tudott, tépte, szaggatta húsomat, nyelvével nyalogatta véremet. Hiába engem senki sem győzhet le.
Szíve megszűnt dobogni, én pedig jóllakottan és elégedetten gördültem le róla. Nem vártam meg, míg visszaváltozik emberré. Nem érdekel fiatal-e, vagy öreg, szép vagy csúnya. Én az állatot öltem meg, nem az embert. Ezekkel, a gondolatokkal nyugtatom meg magam.

Körülnézek. Ideje menedéket keresni. Dolgozhatnék, és lehetne lakásom, élhetném az emberek életét. De jogtalanul tenném. Sóhajtozva járom az utcákat, hátha találok egy sikátort, vagy egy kapualjat, ahol meghúzhatom magam.
Úgy látom, ma is egy temetőben alszom. Ez nekem persze nem okoz gondot, a temető szinte az otthonom. Szeretem a csöndet, a nyugalmat. A holtak nyugalmát. Éjszakánként sokszor lefekszem egy sírra, és elképzelem milyen, lehet, ott, a föld alatt. Örök nyugalom, ahol nem háborgat senki. Én persze nem tudhatom, mi lesz velem, ha meghalok. Talán teljesen vámpírrá változom, talán emberként halok meg. Bemegyek egy kriptába, egy gazdag család nyugszik ott. Arrébb tolom az egyik sír tetejét, és bemászom a csontváz mellé, majd magamra húzom a fedelét. Sötét van. Egyedül vagyok. Bár lenne mellettem valaki…

Elfogtak. Aljas módon alvás közben törtek rám, emberek és zsoldos démonok egyaránt. Valakinek nagyon fontos lehetek. Küzdöttem, de nyugtató lövedéket lőttek belém. Testem megbénult, a földre zuhantam, és tehetetlenül tűrtem, hogy megláncoljanak és elhurcoljanak. Nem egészen ilyen ellenfélre vágytam, hiszen a győzelmet csak aljasságuknak köszönhetik.
Most pedig itt vagyok, és nem tudok szabadulni az újabb és újabb nyugtató lövedékek miatt. Gyenge vagyok, és nem tudok harcolni, harc nélkül pedig nem is győzhetek.
Ezért kegyetlen bosszút állok. Ha visszanyerem az erőmet, ezért megfizetnek. Ha visszanyerem… És ha nem? Akkor mi lesz velem? Erre még csak nem is gondolhatok. Engem senki nem győzhet le. Nem lehet…
Pont most? Meg akartam keresni a családomat, válaszokat a kérdéseimre, megtudni miért létezem. Soha nem kaptak el, és pont most… mikor annyi tervem volt. Talán már soha nem vihetem véghez őket.
Dühös voltam, és csalódott, véremben pezsgett a bosszúvágy. Szét akartam szaggatni elrablóimat, kitépni a szívűket, fogaival feltépni a torkukat. Ehelyett gyengén és mozdulatlanul feküdtem a ketrecem alján, és vártam. Vártam arra, hogy kiderüljön, miért vagyok itt.
Minden erőmet összeszedve felemeltem a fejem, és körülnéztem. Attól, amit láttam, még a légzésem is elakadt. Körülöttem kínzóeszközök… Mi vár itt rám?

Ha elolvasnád a folytatást, csak írj nekem :-) 

Egy másik blogomból átmásolva:

2009.10.05

Legyen egy kis blogszerűség is, ne csak a törieim. ikszdé

Korán keltem... (negyed 10) Majd kisült a szemem, boldogan szuszogva bújtam 3plüssömhöz és 3kispárnámhoz, mondván, hogy visszaalszom... hát nem jött össze.

Úgyhogy feladva a reményt, kislattyogtam a konyhába kapucsinót csinálni. Néztem a tv-t, úgy 10-től 12-ig szenvedtem, hogy visszaaludjak, majd ismét feladtam.

Ja, hogy miért nem vok suliban? Ki vagyok írva. Meg kórházban voltam.

Majd ránéztem a blogomra, és örültem az első 2kommentemnek. Köszönöm :-)

Felakarok rakni egy videót Miyaviról...(arra a blogra akartam egy videót feldobni) Mert azt látni kell! De sehogy se sikerül... se zenét... Pedig Lolita23q-tól a Red Room-ot muszály meghallgatni. Mennyit szenvedtem, hogy tudjak videót letölteni youtuberól... programokat szedtem le, neten is ezen fáradoztam... Erre nem tudom  felrakni. 

2009.10.06.

Nahm nézzük a mai napomat.

Alig aludtam, mert éjjel 1kor jutott eszembe, hogy nekem ma terheléses ekg-re kéne mennem. Fél 4kor elaludtam, fél5kor keltem hajat mosni. Majd kisült a szemem, félholtan kovályogtam. Kár volt, mert nem mentünk, be kellett vinni az igazolásokat a suliba.

Majd pénteken kérünk beutalót.

Itthon dekkolok. Nem tudok sehova menni, rosszul leszek egy kis állástól is. Végülis legalább pihenek.

Lesz értelme 2hétre visszamennia suliba :s Mindegy, nagyon lemaradtam, főleg németből, muszály behoznom.

Kaptam lila hajfestéket. :-) Köszi anyu :-) Jó a képemen fekete, de egyébként már vöröses... de most lila lesz xd.

Na jó, kéne kölcsön kérnem egy fényképezőgépet. Ezek a képek régiek, még fekete a hajam, és nincs pc-ém.

Nahm szóval reggel visszaaludtam, aztán 3/4 2-kor fölkeltem. Kávé, cigi, öröm a hajfestéknek aztán blog.

Tartalmas xd.

Tegnap próbáltam még videókat feltölteni, de nem engedte. Most megpróbálom.

Most se engedte. :-(

Nem kaptam új kommentet. AFS-en érdeklik az olvasókat a törieim, de lehet h itt nem?

Ha vki tudja nickelodeonon hánykor van spongyabob, megírhatná, én mindig elfelejtem.

Szedtem le bátor a gyáva kutyát. Imádom <3

2009.10.08.

Nah, megtudtam h mikor kell kórházba mennem. nov2.-án. Szal okt.2-ig nem tudok ide írni majd. Bár nem tudom, ez érdekel-e bárkit is.

Talán írnom kéne addig néhány fejit AFS-re. De hát nekem is nekem muszály lazítanom néha, főleg h ha visszamegyek suliba, több mint egy hónapnyit kell bepotolnom. Főleg németből.

Igaz h japánt akarok inkább tanulni. Miért nem tanítanak azt is az iskolákban? Csak plusz egy tanár kéne. Az nem egy nagy kiadás, főleg h jönnek mennek a tanárok. Egyedül elég nehéz lesz.

Szóval írnom kéne? Egyébként sokszor raktam fel újat, nyári szünetbe pár naponta. Ezért csináltam új profilt, hogy rendszeresebben frissitsek. Nem tudom :s A kórházba majd írok, és ha kijövök, begépelem, és felrakom.

Be lett festve a hajam, a lila hajfestékkel. Hát, még nem a kívánt árnyalat, kicsit sötétebb, végülis fekete volt, arra meg vörös... De azért jó.

Hétfőn megyünk háziorvoshoz, nem holnap. Nekem mindegy.

2009.10.13.

Nahm, voltam vérvételen, ma meglesz az eredmény. Rem valamivel jobb lesz. Majd kisült a szemem, mikor fél6kor felkeltem, és még kávét se ihattam. 1órát álltam álltam sorba... (közbe végig szédültem) Mikor meg kijöttem, majdnem fellöktem véletlenül egy bácsit... A gond az volt az arca után lenéztem... És mankóval volt, és az 1ik lába térdig volt csak. Ekkora szégyent, én meg majdnem fellöktem, nem győztem bocsánatot kérni. Nem is mertem körülnézni, gondolom mindenki gyilkos pillantásokat vetett rám. Jó h nem lincseltek meg!

Holnap háziorvoshoz meek, szerintem ha nem lesz rosszabb a vérképem, szerdán mehetek suliba, legalábbis novemberig.

Ma h felbasz**k az agyam! Msn-en írt vki, nem ugrott be ki az, de hát sok mindenkit elfelejtek, szóval mahjongozás közben írtam neki. Találkozni akart, én próbáltam magyarázni h orvoshoz járok, meg több mint1 hónapot kell potolnom a suliba, novemberben meg kórházba leszek, erre nekem esett h én hazudok. Hiába magyaráztam, nem fogta fel. Ezt a se**fejt!

És ilyen egy **** napot, áh...

 

A világ vége

Ha egyszer majd elérkezik a világ vége
Mindenki sajnálni fogja, hogy véget ér élete
De nézz magadba és gondolj bele
Egyáltalán volt bárminek is értelme?
Volt értelme, hogy ezen a földön léteztél
Volt jelentősége, hogy megszülettél?
Számítasz bármit is ebben a világban?
Számítani fogsz-e bármit a túlvilágban?
Közeledik a világ vége
És nem tudsz válaszolni egy kérdésre se
Létezésednek soha nem volt semmi értelme
De életed utolsó napján megtudtad mi az élet értelme.

Ha olvasnál még verset tőlem, csak írj :-)
 

Vér és könny
3. fejezet: Feladott büszkeség

Macskakarom
Egy éles, fém tárggyal közelítettek felém. Nem tudom, mire jó, de nem túl bizalomgerjesztő. Nem volt nagy, épphogy az ujjam belefért volna a négy kis karomhoz hasonlító él alá. Vergődni kezdtem, de hiába tudtam már csekély mértékben mozogni, mert meg voltam láncolva, és fegyveres örök vettek körül. A számon egy nagy, szájkosárhoz hasonló valami volt, gondolom abból a célból, hogy senkit ne tudjak megharapni. Gondolataimat éles fájdalom érzése törte meg. Ez meg mi? Döbbenten néztem le sajgó lábamra, és felordítottam a látványtól. Az a karomszerű valami leszaggatta a lábamról a húst, még a csontomról is letépte. Iszonyodva néztem ömlő vérem alól kilátszó csontomat, melybe kétségbeesetten kapaszkodott a legkitartóbb húscafat. Mi ez? Miért teszik ezt velem? Ezek állatok!

(Ezt az eszközt elsősorban spanyolok használták, foglyul ejtett kalózokon. Hosszan tartó alkalmazása, a testszövetek és idegpályák roncsolásával, az érfalak felszakadásából adódó nagy vérveszteséggel, az idegvégződésekben gazdag csonthártya felsértésével, illetve fertőzések kialakulásával járt.)

Tövisnyaklánc
Mostmár nem csak szájkosaram van, hanem egy nyakpántom is. Vastag, vas, és a belseje teli van éles tövisekkel, amik minden kisebb mozdulatra a nyakamba állnak.

(Egész Európa szerte átmeneti kínzásmódnak számított, de nem vallatási célból, hanem kizárólag a vérpadra szállításkor helyezték az elítélt nyakába.)

Nyúzás
Levágták rólam a pólót, és ott álltam, félmeztelenül, megláncolva, miközben záporoztak a hátamra az ütések. Nem törődtem vele, ez nekem nem fájdalom. Nekem ez nem fájdalom! Dühöm egyre erősödött. Ezért keményen megfizetnek! Kizártam magamból a fájdalmat, és vártam. Meglepve néztem fel, mikor abbamaradtak az ütések. Ennyi volt?
- A bőre felpuhult – mondta egy nő, miután szemrevételezte meggyötört hátamat.
Nem értettem miért mondta ezt. Mit számít, hogy milyen a bőröm? És miért közelítenek felém egy késsel? Egy nagydarab férfi mögém került. Kezével megfogta a vállamat, a másikkal pedig bőröm alá nyomta a kést. Fájt, de nekem ez nem nagy ügy, csak felszínes sérülés. Inkább az érdekelne, mire készül. Éles fájdalom hasított a testembe. Mi ez? Mit csinál? Vállam fölött hátrapillantottam, minek következtében a tövisek mélyebben fúródtak a nyakamba. Mostmár jól láttam, mit csinál. A hátamon patakokban csordogált le a vér, és már tudom miért. A kés a bőröm alatt, mégpedig a lenyúzott bőröm alatt, mely alatt már jól látszott a hús. A késsel elnyiszálta a bőrömet, és undorodva dobta le a földre. Ismét belém mélyesztette, én pedig felordítottam. Több mély vágást ejtett a hátamon, majd eldobta a kést. Meglepődtem. Mégis miért dobta el? Puszta kezével megragadta a cafatokat, és szaggatni kezdte. Ez már nekem is túl sok volt, üvöltöttem, ahogy csak tudtam, szememből folytak a könnyek.

(A sötét középkortól a 18. század végéig alkalmazták. A megkínzott az elszenvedett fájdalomtól és vérveszteségtől halt meg.)

Elevenen megfőzés
Egy injekciót döftek a karomba. Pontosan nem tudom, mi lehetett benne, de nyilvánvalóan valami bénító anyag, mert éreztem, ahogy a testem elnehezül, és meg sem tudtam mozdulni. Levették rólam a nyakpántot, és a szájkosarat. Szerettem volna átharapni a torkukat, de nem volt erőm hozzá. A láncoknál fogva egy nagy kádhoz vonszoltak, és durván belelöktek. Teli volt kellemes, langyos vízzel. Előbb kínzás, majd egy kényeztető fürdő? Furcsa, de ők tudják. Talán megbánták azt a sok kegyetlenséget, amit tettek velem, és most így akarnak kárpótolni. Akkor sincs bocsánat.
Képzelem, vagy a víz tényleg melegszik? Langyos, vagy meleg, hát nekem mindegy.
Már szinte forró, kezd kellemetlen lenni. Lehet, hogy azt hiszik, fázom. Miért állnak körbe, és néznek ilyen várakozóan? Itt valami nem stimmel…
Alig kaptam levegőt, zihálva fuldokoltam. Üvöltöttem a fájdalomtól, és büszkeségemet feladva könyörögtem, hogy vegyenek ki a kádból. Fekete foltok táncoltak a szemeim előtt, már semmit nem láttam. Magamba mélyedtem, hallgattam a vér szavát. Rákapcsolódtam apámra, és hívtam, csak hívtam. Tudtam, hogy érzi…
 

 Ezüst könnyek

Fekete, titokzatos égbolt
Melyet megvilágít a hold
Fekete égből fehér hópelyhek hullanak
Hideg éjszakában süvöltő szelek fújnak
Az utca csendjét bátortalan léptek zaja töri meg
Egy lány vánszorog, a hidegtől akaratlanul is remeg
Lábait alig tudja emelni, léptei egyre súlyosabbak
Órák óta megállás nélkül gyalogol, elfáradt
Tudja, ennyi elég volt, nem bírja már tovább
Meglát egy kiskutyát, felé tart, boldogan csóvál
A lány szomorúan elfordul, átmegy az út túloldalára
Arrébb vánszorog, nagyot sóhajtva leül egy kopott padra
Keserű álmából léptek hangjára kel
Kinyitja szemeit, és egy fiúra néz fel
Könyörögve néz bele a szép szemekbe
Segíts rajtam, ezt sugallja tekintete
A fiú csak néz, majd szeme összeszűkül
Becsukja szemét és határozottan elfordul
A lánynak hátat fordít és elindul
A lány csak nézi és könnye kicsordul
Tudja jól, az emberekben csak csalódni lehet
Csak önmagukkal törödnek, másnak nem segítenek
A kutya odament hozzá, leült, fejét a lány térdére hajtotta
A lány görcsösen zokogva erősen átkarolta és szorította
Hulló könnycseppeit ezüstösen megvílágította a hold
Magányával az emberek helyett a hold és a kutya foglalkozott

Forever and always

Sötét, hideg éjszaka
Egy sír apró fejfája
Apró betűkkel rajta egy felirat
Előtte egy fiú, ki éppen sirat
A sír előtt térdel és csak zokog
Élete szerelme nélkül csak nyomor
A lányt ő találta meg
Vérző csuklóját ő szorította el
A lány lassan kinyitotta szemeit
Nézte barátja hulló könnyeit
Elmosolyodott, és egy szót rebegett
Egyet csak, egyetlen szót, hogy: szeretlek
Majd szemei lecsukódtak, immár örökre
A fiú szomorúan a kezét elengedte
A temetésre elmenni nem volt ereje
De most ott volt a sír előtt és kezében egy penge
Reszkető kézzel tette csuklójára
Majd mélyen a húsba belenyomta
Erősen rántott rajta egyet
A penge csattanva leesett
Szomorúan nézte vére csorgó patakját
Lefeküdt, és sírva átkarolta a fejfát
Fejébe egy gondolat hasít
A felirat a fejfán,: örökké és mindig
Másnap az emberek kik arra jártak
Egy véres sírt és egy halott fiút találtak.

A suicide and death egy régebbi verssorozatom, az itt lenn a mélyben azért nem benne van, mert az új. 

Könnyes szemek

Egy kisfiú két sírra borulva
Szüleit gyászolja zokogva
Árva lett a kisgyerek nincs senkije
Nem tudni mit hoz a jövöje...
Rá csak egy intézet vár más semmi
Nincs ki törödne vele,nincs neki senki
De ő most nem törödik ezzel
Csak halott szüleivel.
Kik elhaladnak a sírokon zokogó kisfiú mellett
Könnyes szemekkel hajtják le fejüket.

 

Halálba taszítva (Rómeó és Júlia) 

Két család, mely gyűlöli egymást…
Két család, mely kiirtja egymást…
A kezdetek óta gyűlöletben élnek
Egymástól soha nem is félnek
Nem tudják elfelejteni a múltat
Céljuk, hogy elpusztítsák a másikat.
Egy dologra sosem gondoltak
Egy dologra sosem számítottak…
Arra, hogy gyermekeik egymásba szeretnek
Soha még csak gondolni sem mertek
Pedig a két fiatal egymással megismerkedett
És akaratlanul is, mindkettő a másikba beleszeretett.
Életüket együtt akarták leélni, egy pap összeadta őket
De hiába, a fiú egy nagy hibát elkövetett
A fiút száműzték, úgy érezte nincs tovább
A lány látszólag megölte magát.
Csak egy levélen múlt életük
Egy levél, mely befejezte történetük…
Ha átadták volna, szép vége lett volna,
De nem tették, és ezzel lökték őket a sírba
Mindketten, azt hitték, szerelmük meghalt
És ezért mindketten végeztek magukkal.
A két család csak két holtestet talált
Az utolsó utáni percben mindent megbánt
Akkor viszont már hiába bánták
Gyermeiket a halálba, taszították
Két szerelmes, ki együtt akart lenni
Két szerelmes, ki csak boldog akart lenni
Két szerelmes, kik elvesztették minden reményüket
Két szerelmes, kiket a halálba kényszeríttetek.
Mikor a fiú azt hitta a lány halott, Kötelet hurkolt nyakára
Hogy utolsó perceiben vele legyen, kedvesét magához szíjazta
Mikor a lány felébredt, látta, hogy szerelme halott
Hogy minden elveszett, a boldogság csak volt.
Talált egy kést, mellyel ereit felvágta
Halála percéig szerelmét átkarolta
És most a gyilkosok ott állnak
A két lógó holtest alatt,
Nézik a nyakra szoruló kötelet
És az ernyedt, véres kezet.
 

 bevezetés:

Nekrofilia. Miért?
Szerelem a síron túl, beteges vágyak a halál után. Két ember közt létezhet úgy szerelem, ha az egyik fél halott? A halál után megszűnik az érzés, vagy továbbra is ott vibrál a levegőben? Vagy ekkor már nem is beszélhetünk szerelemről, csupán beteges perverzitásról? Lehet annak nevezni, vagy a szerelem tényleg örökké kell, hogy tartson?
Egy fiatal lány, kinek kedvese tragikus módón meghalt. Megpróbálta követni őt a halálba, de sikertelenül. Ekkor úgy döntött, hogyha nem tud szerelme után menni, akkor őt hozza vissza. Azonban feltámasztani ő sem tudja… Vajon a lány leéli életét halott szerelmével, vagy nem bírja tovább és ahelyett, hogy őt élőként kezeli, ő akar szintén halott lenni? Mi a nagyobb fájdalom, nem ismerni fel, hogy valaki mégsincs teljesen velünk, de tudni, vagy az, hogy felismerjük?

Van bármi alapja ennek a szokatlan és különös, talán morbid helyzetnek? Lehetnek előzményei, és ha igen mik? Mik derülhetnek ki korábbi közös életükről?

Ez egy évvel ezelötti írásom, szóval meglátszik, nem tökéletes, azóta fejlődtem. Mivel ez egy khm... érdekes történet, csak akkor rakom fel, ha nagyobb igény van rá. Mert: durva, elgondolkodtató, megbotránkoztató és sötöbö.

bevezetés:

Egy alku, egy halálistennel, L életéért. Egy fiatal lány, aki segít az új Kira ügyben, aki egyben L húga, és az új Kira. Beépül, hogy megismerje bátyját. Testvérként gyűlöli őt, de szerelmet érez iránta. Melyik az erősebb, a gyűlölet vagy a szerelem? Mi marad titokban, és mire derül fény? L most életben marad, vagy sorsát nem kerülheti el? Akasztófára juttatja a saját testvérét?

Ha szeretnéd olvasni, írd meg nekem.